Rengeteg téveszme kering a táplálkozásunkkal - és a vegánsággal - kapcsolatosan, pedig a tudomány már rég előrébb jár, mint ami a köztudatba bekerült a mára felfedezettekből, sőt, vannak káros szólamok, toposzok, jellemző - hibás - visszavágások...Hogy csak egyetlen jellemző kifogást említsek, a fehérje kérdést, miközben még a vegánok is jellemzően több fehérjét vesznek magukhoz, mint amennyit az emberi szervezet igényel, tehát nem kell félni attól, hogy növényevőként kevés fehérjét vinnénk be és nem a teljes spektrumot. Nem ez jelenti egyébként sem az igazi veszélyt, hanem az, hogy megfelelően tápláljuk-e a bennünk élő rengeteg baktériumot, ami kulcskérdés, hiszen az ember ugyanúgy élőlény társulás, mint a talaj, amelyet mára gyakorlatilag úgy tönkretettünk, hogy szinte halott (és az ezzel analóg béltraktus is egészségtelen, mára szinte nincs ember, akinek a béltraktusa megfelelően működne, pedig itt székel az immunitásunk, úgyhogy érdemes lehet belemélyedni a témába emiatt is.
Bélbaktériumból egyébként tízszer annyi van bennünk, mint ahány sejtünk van, a beleinkben kb. 2 kg-nyi, , akik a kromoszómáik révén is "besegítenek" (ezért van egy hernyónak jóval több kromoszómája, mint az embernek, mert nekünk a baktériumok is szerves részünket képezik, úgyhogy nem mindegy, mivel etetjük ezt a népes társulást).
Az, hogy a talajaink ennyire kizsigereltek, alapvetően ama rendkívülien téves gyakorlatnak az eredménye, hogy húst fogyasztunk (és tejet és tojást, tehát állati eredetűeket, noha az emberi szervezet szinte teljes mértékben növényevő, és hogy a kategóriát is pontosan megnevezzem: gyümölcs-terményevő.
Vannak a ragadozók, fűevők, mindenevők és a gyümölcs-terményevők. Ez utóbbiba tartozik az ember is.
És az, hogy mára naponta fogyaszt húst az ember (gyakran napi 3x is), és ezt másolja a feltörekvő harmadik világ, azt eredményezi, hogy évente kb. 100 milliárd állatot mészárolunk le, a takarmányozásukhoz pedig a földszerte művelésbe vont területek 75-80 %-án takarmányt termesztünk, a fennmaradó földterületeket pedig kizsigereljük. Nincs mód a vetésforgó betartására + műtrágyázással szólunk bele durván a talajok természetes életébe + a rengeteg permetezés, na és a különféle gmo szörnyetegségek, monokultúrális gazdálkodás...Már a talajok felszántása is hibás gyakorlat, hiszen milliméterenként meghatározott, hogy milyen baktériumok élnének (ha nem háborgatjuk őket), tehát a saját természetes rendjüket...
Az elhalt talajok következménye pedig a zöldségekben-gyümölcsökben töredékére esett vitamin és ásványianyag szint, plusz mérgeződés, a rengeteg vegyi ártalom következtében, ami a műtrágyázással, permetezéssel és gmo mesterkedésekkel együtt jár. Nem csoda, hogy annyira nincs immuntartaléka a mai embernek, hogy pandémiák fenyegetik.
És egyáltalán az emberi faj táplálkozás-változási történelme,
melyben döntő, hogy ősemberként teljesen máshol éltünk, mint amely égövön az emberi civilizációt kialakítottuk (jellemzően az északi félgömbön).
Az ősember kb. 1 millió évvel ezelőtt kirajzott eredeti lakhelyéről, a gazdag vegetációjú trópusi Afrikából,
és így eltávolodott saját eredeti-, egyébként genetikájának egyetlenként megfelelő táplálkozási metódusától: trópusi gyümölcsök, zöld levélfélék, magvak, melyeken ezt megelőzően kb. 3 millió évig élt az igazán ős ember (emberről a Földön kb. 3,8 millió év óta beszélünk - ehhez képest, akikről szinte egyedülállóan szó szokott esni, az a civilizációhoz igen közeli, néhány tízezer éves ősmber, akik leleteki részletgazdagabban vizsgálhatók ugyan, de már bőven a szétrajzás utáni, az embert nem alapvetően meghatározó természeti és egyéb körülmények között vannak).
A genetikánk megváltozott! jön a jellemző válasz, noha, miközben ugyan tényleg történtek változások, és nem is kevés, ezek csak mikro-, nano szintű változások, nem csak a civilizációsan közeli ősmeberhez képest, hanem a többmillió éves ősünket illetően is, sőt, kimondottan eme ős-ősünket kell itt megemlíteni,
ugyanis, alapvetően továbbra is ugyanúgy gyümölcs-terményevők vagyunk, ahogyan a több millió éve a Földön megjelent ember az volt (és emberszabású majomős-elődeink), akik több millió évig döntően tényleg döntően növényevőként éltek, mindösszesen 5%-ban vadásztak, 95 %-ban növényi eledeleken éltek. (vadászat mindösszesen kb. 70-100.ezer éve van, és egyébként annyira csekély mértékben és gyér eredménnyel, hogy a civilizációhoz igen közeli, kb. 30.ezer éves fosszíliák fogzománcában húsra utaló maradványokat és erre utaló baktériumflórát nem is találtak a kutatók).
Vissza a növényevő genetikánkkal eredetileg is rendelkező ős-ősemberhez, aki évmilliókkal ezelőtt élt:
amely ős-ősember abből az eredendően (a majmoknál még meglévő és tőlük hozott) csekély vadászó képességből is még mennyit veszített (gyakorlatilag ezt teljesen elveszítette),
ahogy felegyenesedve elerőtlenedett, és még a hegyes szemfogai is lelaposodtak.
Hiszen a majmokhoz képest, akik egymás vetélytársai sok tekintetben és folyton vitatkoznak (sokszor egészen vérre menően!), az ember sokkal inkább vállt vállnak vetve együttműködővé vált, feladatokra szerveződött, és emiatt alakította ki azt a képességet is, amely az emberi nyelvet létrehozta, mely magas szintű kommunikációs képesség döntően kiemelt minket az állatvilágból, mely magával hozta az agytérfogat megnövekedését is - biológiai oldalról ezt egyébként nem a húsevés, hanem a fermentált élelmiszerek "feltalálása" segítette),
Sokan csak a 200-300.ezer évvel ezelőtt megjelent Homo Sapienst tekintik embernek, pedig emberről kb. 3,7-3,8 millió évvel ezelőtt óta beszélünk.
Mégis, ősmebernek jellemzően a civilizációhoz igen közeli, pár tízezer évvel ezelőtt élt ősembereket tekintik (nyilván, róluk vannak csak részletesebben is elemezhető leletek), akiknél már bőven volt eszközhasználat, jellemzően azonban még az ő vadászatuk is igen gyér lehetett, egyáltalán nem az a mitikus "nagy vadász", aki úgymond még az oroszlánnál is nagyobb ragadozó volt...(pedig mennyivel jobbat tesz ez a "kép" a macsó öntudatunknak, mint ha arról kezd valaki beszélni a tudomány oldaláról, hogy bizony az ember és a csimpánz genetikája annyira megegyezik, hogy szinte ugyanabba a fajba tartozónak számítunk (ugyanaz a génkészlet, csak más szerkezetben...A csimpánzoknak ugyanis 48 kromoszómájuk van). A majom elnevezés eleve pejoratív, mármint a belőle kialakított gúnyos jelző...
Valahol érthető is, hogy a tudomány nem a majmokkal való rokonságunkat taglalja, hiszen a népszerűség fontos (pld a kutatásokra elnyerhető pénzek frontján) - és nem is emberszabásúakkal kísérleteznek nagy tömegben (azért ahhoz már tényleg zavarbaejtően hasonlítunk...Inkább sertésekkel, stb).
Azért persze kutatások a civilizációhoz közeli ősemberi fosszíliákkal is folynak, melyek azt mutatják, hogy a fogzománcban és a fennmaradt baktériumflórában nem is találtak húsfogyasztásra utaló maradványokat...
Vadászni persze egy idő után nyilván kellett és lehetett, de hogy ez nem volt nagy mérvű, de főleg régi nem volt, az már bebizonyosodott.
Vadászatnak nevezhető tevékenységünk kb. 70.ezer éve lehet (és mint tudhatjuk immár, ez igen gyér volt), de ha néhány százezer éve lenne is már vadászat...Összehasonlítva azzal az idő intervallummal, mióta az ember színre lépett a Földön, ami közel 4.millió éve történt, ez olyan csekély, hogy döntő változások az eredeti növényi táplálkozásunkat illetően nem is keletkezhettek, maximum bizonyos fajta, jellemzően apró, szinte elhanyagolható hangolódások.
Genetikailag a húshoz az ember nem adoptálódott, csak a tejhez, és ehhez is csak a Föld bizonyos pontjain: a későbbi Európa és Afrika területén, Ázsiában már pld a tejhez sem.
(Az eszkimók pedig, akiknél történhetett adoptálódás a húshoz, pedig elszigeltek maradtak, ugyanúgy, ahogy a nagyobb tüdőkapacitásra szert tett Tibeti fennsíkon élők).
Afrikából kb. 1 millió évvel ezelőtt kezdtek kirajzani az ősemberek. És amit találtak északon, az gyakran mérgező, kis nedvesség tartalmú, vitaminokat alig tartalmazó növényzet volt. Amely zöldségeket-gyümölcsöket ma a piacokon megtalálhatunk, azok mind őseink által elkezdett szelídítés, termővé tétel, egyszóval farmer gazálkodás eredményei!
Az első mondatot leírni talán a legnehezebb, hiszen annyi minden ide kívánkozik elsőként.
Legfőként az nem hagy békén, hogy a 21. században még bérkinek is (nem még sokszor magasan képzett értelmiségieknek!), hogy állatokat nem eszünk?
Emberhez teljesen hasonlatosan ÉRZŐ LÉNYEKRŐL VAN SZÓ! ártatlan ÉLŐlények, akik éppenséggel a segítségünkre szorulnak !!!!
Ehhez képest a létező legkegyetlenebb poklot "biztosítjuk" számukra.
Miközben már a tudomány is - régesrég - igazolta, hogy az ember nem mindenevő! csak habituális mindenevők vagyunk, mind genetikailag mind biológiai felépítésünket tekintve ugyanúgy gyümölcs-terményevők vagyunk, mint emberszabású majom ős-elődeink, a csimpánzok,
akiknek ugyan - és így nekünk is - van egy kb 5 %-os állati eredetű hasznosítási képességünk, ez csak egérút az időnként megnehezülő természeti körülmények kivédésére, vagyis a túlélésre, azonban állati eredetáekkel táplálkozni nap mint nap, sőt, sokan naponta többször is - ez egyrészt csapás
„Amerika First Ladyje – Tolsztoj gróf szerint”.
Az embernek egyébként sem szükséges állati eredetűeket fogyasztania, az egyre kommerszebbé váló tudomány tudta kijelenteni évtizedekkel ezelőtt, hogy az ember még az oroszlánnál is nagyobb ragadozó volt egykoron...Egyrészt, mint mára igazolódott, az így tett kijelentés teljesen fals vizsgálati módszereken alapult, másrészt tudható már a XVIII. századtól, Linnétől is (aki tudományos rendszertan- és nevezéktan megalkotója), hogy az ember genetikailag és biológiai felépítését tekintve döntően növényevő!
„Mindaddig, amíg az Ember könyörtelen pusztítója lesz az alacsonyabb rendű élőlényeknek, nem fogja ismerni sem az egészséget, sem a békét” – Pitagorasz
Legfőként, ha a szívemre teszem a kezem, középpontunkra, ahonnan élnünk kellene
akkor az általunk teljesen szükségszerűtlenül kizsákmányolt állatvilág nyomorát kell elsőként megemlítenem, akiket nem lenne szabad és nem lenne szükséges kizsákmányolnunk ahhoz, hogy éljünk, sőt, jól éljünk, mert az embernek NEM alapvető élelmiszerei az állati eredetűek! Mégis ezt fogyasztjuk naponta, sőt, sokan naponta 3x is.
Gyakorlatilag az történik, hogy kimondottan vágjuk magunk alatt a fát a haszonállattartással elkövetett hihetetlen mértékű természetpuszítátásunkkal, hovatovább az állatenyésztő agráripar a legkörnyezetszennyezőbb és legpazarlóbb iparág!
Immár ott tartunk, hogy ennek a természetgyalázó civilizációnak el kell elpusztulnia...Számos kutató hozta ki végkövetkeztetésként, hogy olyan folyamatokat indítottunk el a rövidlátásunkkal, mohógágunkkal, természetgyalázásunkkal, főként a torz nyugati típusú étkezésünk révén (amelyet a feltörekvő harmadik világbeliek is másolnak!), amelyek önjáróvá váltak és feltartóztathatatlanok.
Egyszesmind az egészségünket is évtizedek alatt úgy tönkretesszük alattomban a nagy mennyiségű állati eledel fogyasztással hogy pont ugyanannyira nehezen feltartóztatható rossz folyamatokat indítunk el, mint a külső természetpusztításunkkal.
És nem ismerjük az összefüggéseket. Sokszor még magasszintűen képzett, tanult emberek sem.
Ebben a blogban azt kísérlem meg bemutatni, mennyivel mindennél fontosabb felismernünk az állati élelmiszerekkel való táplálkozás külső - belső veszélyességét, azt az arányt igyekszem érzékeltetni, mennyivel jelentősebb természetpusztító hatást jelent az eltorzult, természetet rettenetesen túldomináló étkezési "kultúránk", mint akár a műanyag szennyezés vagy az egyéb szennyezés a Földön. Gyakorlatilag a legkörnyezetpusztítóbb, legpazarlóbb iparág a Földön az állattenyésztő agráripar, amelyen leggyorsabban - leghatékonyabban az étkezésünk megváltoztatásával tudunk rendkívül nagyot változtatni. Vagyis a felvilágosultságunk növelésével.
Én egyébként sok tudományos anyagot "fogyasztok", egyáltalán nem vagyok sem tudomány- sem gyógyszerellenes, sőt, ám ezeknek is van haladóbb felfogású irányzata, melyek szerint a helyes étkezés egészségügyi, etikai és környezetvédelmi hatásai rendkívüliek.
A Golf-áramlat megszűnőben van, 20 másodpercenként kipusztul egy-egy faj a Földön, felborítottuk az óceánok ökológiai egyensúlyát, ugyanis totálisan lehalásztuk már 50 évvel ezelőttre!; az állattartó agráripar olyan vízigényű, hogy komplett vízgyűjtő területeket szárít ki, a nyomorult rabságban - és tömény fertőben - tartott állatok vakcinázása következtében ma már az ember számára is elfogytak a hathatós antibiotikumok (miközben a klímakatasztrófa következtében rendkívül gyorsan olvadó sarkköri jégből óriás vírusok, baktériumok szabadulnak fel), annak a 100-150 milliárd állatnak a táplálása a mai Földszerte művelésbe vont területek 75-80 %-át igényli! (a többi földterületet meg kényszerűen kizsigerelik, az emberi táplálék az utóbbi 70 évben, mióta műtrágyázás van, elveszítette
Miért tanultuk akkor, hogy az ember mindenevő és miért fogyasztunk húst mégis...-hangzik a teljesen jogos kérdés.
Minél technikaibb a civilizáció, melynek keretei között élünk, annál inkább meg kell keresnünk életünk vad (raw) alapjait, és ezeket újra integrálnunk.
Mondhatnám, a rousseau-i gondolat: a "vissza a természethez" ismét aktuális, csakhogy mára kiterjedtebb a probléma, ennek a gondolatnak a mélyebb alapjaira mutat rá. Mára teljesen eltávolodtunk a természettől, emberi természetünket illetően is elképesztően elidegenedtünk valódi önmagunktól, így a többi embertől, érző lénytől is. Olyannyira, hogy hovatovább kérdessé váltak túlélési lehetőségeink, annyira tönkretettük az élővilágot magunk körül és a valódiságra való esélyt önmagunkat illetően.
Természetes ösztönösségünk a civilizáció nagy kanyaraiban teljesen kikopott a döntéshozatalunkból (elfojtottuk), maradt a stabil alapok nélküli ingatag, spekulatív felépítmény, a rációnak nevezett rémes át nem látás, az elhülyültség, a túlgondolkozás egyeduralma,
a valódi értelem, belsőbb iránymutatóink és a valóság átlátásának kárára, mérhetetlenül sok irracionális, pusztító következménnyel. Nem véletlenül emlegeti a keleti, befelé forduló, bölcs kultúra az elme lecsendesítésének fontosságát és a szív központunk, a középpontunk elsődlegességét, ahonnan élnünk kellene...
A kifelé forduló nyugaton ezeket még bőven tanuljuk, talán épp csak elkezdtünk valamit felfedezni az egészből, de még nem értjük igazán a kinyílás, teljes figyelem, megértés, megvilágosodás, intuíció mindennél fontosabb voltát, helyette a túlhajtott ráció irracionális hazugságokba és rettenetes pusztításokba torkolló hatásait éljük át, rengeteg hibaismétléssel (át nem látással) lásd XX. század, immár akkora mértékűvé vált a hibás megoldási kísérleteink következtébeni önpusztítás, hogy így nem folytathatjuk tovább, ha élni szeretnénk (sőt, jól élni...)
A civilizáció kifejlődésével - paradox módon - épp az elidegenedés, elembertelenedés rendszere épült ki, vált egyre általánosabbá.
A természetet, az egészséges ösztönösséget újra be kell engednünk az életünkbe!
Az előbb leírtaknak megfelelően sajnálatosan a mai napig rengeteg lelketlenség (az állatok és embertársaink kizsákmányolása, elnyomása) és fals ismeret és lejárt tudományos eredmény uralja a köztudatot, és az emberek úgy szajkózzák mindezeket és úgy viselkednek ezek alapján, hogy - mélységre való képesség híján - bele sem gondolnak, mi mindent tesznek, terjesztenek, hogyan viselkednek, mennyit ártanak. Mindjárt pld az ún. nyugati típusú, torz étkezési metódusunkkal.
És ebben élve gyakorlatilag rá sem látnak mindennek pusztító mivoltára (akár az egészségükre nézve, akár a természet rongálására vonatkozólag).
Az ember csak habituálisan mindenevő, ez mára több oldalról is igazolt, tudományos tény, mert azért néhányaknak csak feltűnt az a nonszensz, néhány tíz évvel ezelőtti tudományosnak vélt állítás, miszerint az ősember hajdanán nagyobb vadász és húsevő volt, mint az oroszlán, majd utánajártak az említett vizsgálati módszereknek, amelyekről kimutatták félrevezető, hibás mivoltukat, így cáfolták a nagy vadászó ember mítoszát megképező "tudományos" vizsgálati módszerek érvényességét, melyeket emberi fosszíliákon történt vizsgálódásokkal szintén alátámasztottak. Még a civilizációhoz közeli, kb. 30.ezer évvel ezelőtt élt ősemberek leleteit elemezve is azt találták a tudósok, hogy őseink döntően növényi eledeleket fogyasztottak, az emberi genetikánkat illetően pedig megállapították, hogy a húshoz egyáltalán nem adaptálódott a szervezetünk, csak a tejhez, ehhez is csak a Föld bizonyos pontjain: pld Európa és Afrika területén (Ázsiában már a tejhez sem).
Arról van szó, hogy az embernek - szintén gyümölcs-terményevő majom ős-elődeitől örökölt - néhány százalékos képessége ugyan tényleg van az állati eredetűek hasznosítására, és erre szüksége is volt a túlélés érdekében gazdag vegetációjú őshaznákból, Afrikából történt szétrajzásunkat követően a cudarabb életkörülmények között, a mérsékelt égövön, és északabbra (ahol végül civilizációt alapítottunk), ám az kicsit sem változott, hogy alapvetően növényi eledelekre van szükségünk (és sokkal több napfényre), az állati eredetűek nem alapélelmiszerei az embernek, teljesen elhagyhatók! Őshazánkban, a gazdag vegetációjú trópusi Afrikában hosszú évmilliókat töltöttünk, és itt váltunk 120 évet megélő egyedekké (a paradicsomban...)
Az a kb 5 %-os állati eredetű hasznosító képességünk pedig, amely a majmoknál is megvan és tőlük örököltük, csupán a természet által biztosított egyfajta segédeszköz, menekülési lehetőség a nehezebb életkörülmények közé jutás eshetőségére, mellyel éltünk is Afrikai őshazánkból történő kirajzást követően.
Mivel az ősember a felegyenesedéssel párhuzamosan el is erőtlenedett, biológiailag ezzel a néhány százalékos, csekélyke állati eredetű fogyasztási képességével sem élt nagyon sokáig. Eszközökre szorult, melyek megalkotása sok időt vett igénybe, pláne hathatós vadászeszközök kifejlesztése, másrészt nem csak együttműködő törzsi hálót kellett kiépíteni, hanem gyorsan kommunikálni, együttműködni képes közösséget, ehhez pedig a nyelv kifejlesztésére volt szükség, ami szintén nagyon sok fejlődési időt kívánt.
Vadászat - néhány kutató szerint csak 60-80.ezer éve, mások szerint esetleg egy-két százezer éve létezik.
Eleve emberként, biológiailag képtelenek vagyunk vadászásra, a felegyenesedéssel párhuzamosan elerőtlenedett az ember (és a majmoknál még hegyes szemfog is lelaposodott az esetünkben), tehát még azzal a csekélyke néhány százalékos állati eredetű hasznosítási képességünkkel sem éltünk sokáig, amelyet tehát emberszabású majom ős-elődeinktől örököltünk.
A hatákony eszközkészítés is rendkívül sok időt vett igénybe, nem beszélve arról, amit annak az iránynak a kimunkálása jelentett, hogy még a táplálék fölött és a nőstényekért + a hierarchiabeli rangsorért egymással véresen viaskodó majmokból egymást támogató, egymással szolidáris, az együttműködés érdekében hatékonyan, gyorsan kommunikáló közösségi hálót hozzunk létre (így alakult ki a nyelvhasználat is)
Ám még így is zömmel rendkívül alacsony sikerszázalékú vadászati tevékenységet folytatott az ember (épphogy csak a túlélés érdekében fogyasztott állati eredetűeket), és ez áll szemben 3,8 éves emberi fejlődésünkkel, tehát relatíve igen kicsiny időintervallumról van szó és kevés húsfogyasztásról, amely nem némi genetikai adaptációra is alig nyújtott lehetőséget, nemhogy rendszertani kategóriaváltást nem okozott bennünk. (Genetikailag csupán a tejhez adaptálódott az emberi szervezet, és csak a Föld bizonyos pontjain: a későbbi Európa illetve Afrika területén, Ázsiában pld a tejhez sem apaptálódott az emberi szervezet).
A nagy rendszertani kategóriák (kronológiai sorrendben): ragadozók, mindenevők, fűevők, gyümölcs-terményevők, és ember.
Fiatal kutatóknak feltűnt ama néhány évtizeddel ezelőtti nonszensz tudományos eredmény, miszerint az ősember nagyobb vadász volt és több húst evett, mint maga az oroszlán, így nyomába eredtek a dolognak. Nemsokára cáfolták is a nagy vadászó ember mítoszát megképező tudományos vizsgálati módszereket, és leletekkel is igazolták, hogy az ősember nem hogy nagy vadász nem volt, hanem - nagyon sokáig - épphogy csupán a túlélés mértékében tudott állati eredetű táplálékokhoz jutni, még 30.ezer évvel ezelőtt élt ősünk is, aki már eléggé közel van a civilizációhoz (az ősemberi fosszíliákban fellelt fogzománc tartalmát elemezték.) Genetikailag pedig megállapították, hogy az emberi szervezet még kicsit sem adaptálódott a húshoz, csak a tejhez, és csak a Föld bizonyos pontjain, a későbbi Európa és Afrika területén, Ázsiában viszont a tejhez sem történt adpatáció, tehát döntően növényevő testfelépítésünk van, még ha rendelkezünk is némi állati eredetű hasznosítási képességgel, aminek hasznát is vettük fejlődésünk bizonyos szakaszában (az Afrikából történt szétrajzást követően). Ezt a néhány százalékos állati eredetű hasznosítási képességet szintén majom ős-elődeinktől örököltük, akiktől a döntően növényevő genetikát és testfelépítést is.
A nagy rendszertani kategóriák legfőbb jellemzőinek összevetésekor is kiderül, hogy a ragadozók, mindenevők (tényleges mindenevők!), a fűevők vagy a gyümölcs-terményevők tulajdonságaihoz állunk legközelebb. Nyilván, a szintén gyümölcs-terményevők majmokhoz hasonlítunk leginkább, akiktől a döntően növényevő genetikát és testfelépítést "hozzuk", gondoljunk csak a hüvelykujjunkra, persze a majmokkal kapcsolatosan sok minden egyébre is gondolhatunk, olyannyira egyértelműen hasonlítunk rájuk. Annyi a különbség az ember és a majmok között, hogy mi felegyenesedtünk, elszőrtelenedtünk, elveszítettük a majmoknál még hegyes szemfogat és hozzájuk képest elerőtlenedtünk (fogalmazhatnék úgy is, belőlük váltunk elerőtlenedett, felegyenesedett, viselkedésében is megváltozott emberré).
Viselkedésileg pedig úgy változtunk, hogy
Biológiailag az ősember teljesen képtelenné vált a vadászásra a felegyenesedéssel párhuzamosan történő elerőtlenedéssel, vadak elejtéséhez szükséges szerszámok készítése és a törzsi hálózat és kommunikáció hathatós felfejlesztéséhez szükséges idő viszont nagyon hosszú volt. (hiszen csak közösségileg tudott igazán hatékony vadásszá válni).
Szemben 3,8 millió éve kezdődött létezésünkkel vadászat csak néhány tízezer, max egy-két százezer éve van, ami csupán egy igen kicsiny időintervallum, amelyen belül az ember egyáltalán valamiféle húshoz jutott, csekély sikerszázalékú vadászati tevékenysége eredményeként.
Még egy nagyon szembeszökő különbség van majom őselődeink és köztünk (Egyébként minden tekintetben majom ős-elődeink genetikai készletét és biológiai felépítését örököltük, melynek megfelelően az ember is a gyümölcs-terményevők nagy rendszertani kategóriájába tartozik, és csak habituálisan vagyunk mindenevők.): a majmokat még hegyes szemfog segíti a vadászásban és a táplálék fölötti, fajtársaival folytatott küzdelemben (+ a nőstényekért és a csoporton belüli hiearchiabeli elhelyezkedésért), nálunk ez a szemfog azonban már ellaposodott.
Persze, a majmokhoz hasonlóan vész esetén az embert is segíti az, hogy tud állati eredetűekkel táplálkozni, de ahogy a majmok esetében sem több ez 5 %-nál, úgy az emberben sem. Főként úgy, hogy skáig ezzel az 5 %-os, csekélyke állati eredetű emésztő képességünkkel sem éltünk, miután a felegyenesedéssel párhuzamosan elerőtlenedtünk, és az eszközkészítésünk, közösségi kapcsolataink közelségessé és kommunikatívvá válása sok időt vett igénybe.
Szóval sajnos rengeteg téves, mára teljesen érvénytelenné vált, fals tudományos vélekedés van közforgalomban az étkezésünkkel, biológiai felépítésünkkel kapcsolatosan (és alulinformáltság) + rengeteg meghaladni való, ártalmas tradíció. Mindjárt az ún. nyugati típusú, eltorzult étkezési metódusunk.
Amely nem csak attól torz, hogy szinte csak durván feldolgozott, kemikáliázott élelmiszerekből áll, hanem azért is, mert az állati eredetűek az embernek NEM ALAPÉLELMISZEREI (ahogy a gabonafélék sem), mégis ezeket fogyasztjuk naponta, sőt, sokan napi 3x is, a feltörekvő harmadik világbeliekkel együtt, akik másolni igyekeznek a "nyugatot". Az eredmény az egészségünkre nézve: rengeteg civilizációs betegség. És ennek okai nem "csak" az elszennyeződött környezet és pusztító talajkezelési-, konzerváló-, rovarirtó módszerek, a városok rossz levegője és vízminősége + a stressz és az elektroszmog vagy épp a táplálékainkba rejtett kemikáliák, amelyek önmagukban is elképesztő mértékben apasztják a mai civilizált emberiség immuntartalékait, (és nem is az, hogy manapság hosszabban élünk),
hanem alapvetően az a félreértett, torz táplálkozási metódus, amelynek keretében rendszeresen állati eredetűeket fogyaszt az ember, amely évtizedek alatt szisztematikusan tönkreteszi a szervezetét - és a környezetet is! Nem utolsósorban mindez rettenetesen brutális, az ember holokausztot folytat állatterstvéreivel szemben, akik pont ugyanolyan érző lények, mint mi vagyunk. Évi lemészárolt 100 milliárd haszonállat? Részükre a takarmánytermesztés elfoglalja a Föld termőterületeinek a 80 %-át? A többi földterületet meg kiszipolyozzák vagy a takarmánytermesztő területek megszerzése érdekében felégetik (az őserdőket) a komplett vadállományukkal együtt (gyors egymásutánban, hiszen az erdei talajok tápszegények, hamar kimerülnek, odébb kell állni)? Az állattartó agráripar óriási vízfelhasználása következtében komplett vízgyűjtő területeket szárít ki? Lehalásztuk (már évtizedekkel ezelőtt) a tengereket, óceánokat, amelyek mára gyakorlatilag konganak? Pedig az óceáni ökoszisztéma felborulása is óriási veszélyekkel jár. A légköri oxigén 60 %-a a tengerek vizéből származik, vagy gondoljunk a nagy földi légkörzésre, tengeráramlatokra, amelyek az emberi létezésre a Földön közvetlen hatással bírnak, és ilyen nagy rendszereket veszélyeztetünk !!!
Az állatokból származó metángáz nagyobb üvegházhatású, mint a Föld komplett járműiparáé! (az összeképet tekintve az üvegházhatást okozó tényezők 14 %-áért felelős)
Állati eredetűeket emberként egyáltalán nem is lenne szükséges magunkhoz vennünk, ugyanis csak "habituális mindenevők" vagyunk. Majom ős-elődeinktől örököltünk a gyümölcs-terményevő biológiai és genetikai felépítés mellett egy 5 %-os állati eredetű hasznosítási képességet, amellyel éltünk is, élnünk kellett a trópusi Afrikai őshazából történő szétrajzást követően, hiszen a mérsékelt égövön (és északabbra) nem leltük azt a gazdag vegetációt, amely korábban évmilliókig ellátott minket az őshazában (és a meximálisan elérhető életkorunkat 120 évig elérhetővé tette).
Az őskornak ezen korszakából nem sok tudományosan közvetlenebb módon értékelhető lelet származik, ám néhány dolog teljesen bizonyos: az emberi felegyenesedéssel párhuzamosan elerőtlenedett az ember, és másképpen kezdett viszonyulni, mint ahogy emberszabású elődeik, a majmok, akik viaskodtak a táplálék felett és a fajtársaikkal a csoporton belüli rangsorért és a nőstényekért. Ha bezársz néhány majmot egy szobába, néhány perc múlva vér folyik, majd menteni kell a még menthetőt.
Az embernél viszont lelaposodott a majmoknál még hegyes szemfog és az elerőtlenedésünk, amely által biológiailag vadászásra teljesen képtelenekké váltunk.
Az 5 %-os állati eredetűeket megemésztő képességünk természetesen nem tűnt el, ám nagyon sokáig nem éltünk vele, legalábbis amíg a vadászáshoz szükséges eszközöket fel nem találtuk, el nem készítettük, és a sikeres vadászáshoz szükséges egyéb feltételeken túl nem voltunk, pld erős közösségi háló és együttműködéshez szükséges egyebek megszervezése, pld a gyorsaságot és együttműködést minden korábbinál hatékonyabbá tévő kommunikáció, a nyelvezet kialakítása. Mindez nagyon hosszú ideig tarthatott!
Afrikából az ember kb 1 millió évvel ezelőtt lépett ki, a tüzet 700.ezer éve használjuk (ma már úgy vélik a kutatók, hogy nem húst hevítettünk, hanem szénhidrátokat, pld burgonyát), agyszerkezetünk maivé, modernné 200.ezer évvel ezelőttre vált (egy kisebb ugrás, fejlődés 40.ezer évvel ezelőtt is történt, azóta "csak" a cortex, a két agyféltekét összekötő terület változott, erősödött).
Mi a közösségi szálainkat tehát sokkal szorosabbra fűztük, közelségesebbre, mint eleink, a majmk.
Ősünk valamikor észrevehette, mennyire kontraproduktív és szükségtelen a táplálékért veszekednünk, sokkal előnyösebb összefogva, szolidaritásban létezni, egymást segíteni, sőt, a minél hathatósabb, gyorsabb kommunikációt segítendő nyelvet is fejlesztett - és eszközöket.
Egyetlen mondatban összefoglalható mi történt: az ember a technikai megerősödése révén mintegy rajtaragadt azon élelmiszereken, amelyeket az Afrikai őshazából történő szétrajzást követően a túlélés érdekében szükséges volt elfogyasztanunk, a trópusi, gazdag vegetációjú őshazáénál jóval cudarabb természeti életfeltételek közepette (a mérsékelt övön illetve északabbra).
Ezt, a szintén gyümölcs-terményevő majom ős-elődeinktől megörökölt 5 %-os vadászati (állati eredetű hasznosító) képességünk tette lehetővé, amely azonban nem alkalmas napi vagy akár heti szintű nagyobb állati eredetű mennyiség megemésztésére. Természetgyógyászati vizsgálatok kimutatták, hogy az emberi bélflóra állapota azonnal az ártalmas baktériumok irányába változik, amint állati eredetű kerül valaki szervezetébe, és ez független attól, hogy a húsok mellé vagy egyébként az illető mennyi zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt.
Kevesen tudják, hogy vadászat, mint olyan, csak néhány százezer éve létezik, míg az emberiség fennállása kb. 3,8 millió éves. Ez a néhány százezer éves, többnyire igen alacsony fokúan sikeres vadászat épp csak a túlélésünket szolgálta az őshazából való kivándorlást követően, amely még csekély mértékű genetikai változásokat is alig okozott a szervezetünkben, nem hogy rendszertani kategóriaváltást.
Növényevőből nem váltunk mindenevővé, ragadozóvá pedig pláne nem.
Még néhány tízezer évvel ezelőtti emberi fosszíliákat vizsgálva is azt találták a kutatók, hogy a fogzománcból csak növényi rostok kimutathatók. A ember genetikája és testfelépítése pedig egyértelműen elsősorban növényi táplálkozásra utal, még ha van is képességünk az állati eredetűek hasznosítására is.
(az állati eredetűeket hasznosító képességünk analizálásakor azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy majom ős-elődeinktől történő leválást követően - a felegyenesedéssel párhuzamosan - az ember elerőtlenedett, majmoknál hegyes szemfoga ellaposodott, nem vetélkedett immár a táplálék fölött embertársaival, illetve a hierarchiában betöltött helyéért, tehát még a csekélyke 5 %-os vadászati képességünk is lecsökkent, gyakorlatilag megszűnt. Az ember biológiailag teljesen képtelenné vált vadászásra. Ahhoz viszont, hogy ezt technikával helyettesítse + mivel egyedül sikeresen nem lehet vadászni, a közösségi hálóját és kommunikációját hatásossá formálja, ahhoz nagyon sok idő kellett. A szoros közösségi kapcsolatok, a gyors kommunikáció a nyelv kifejlődéséhez vezettek, azonban ehhez (is) elképesztően hosszú idő kellett.
Megállapításra kerültek mindezek azután, hogy néhány fiatal kutatónak feltűnt, mennyire nonszensz következtetésekre jutott a néhány tíz évvel ezelőtti tudomány, amely azt hozta ki, hogy az ősember nagyobb ragadozó volt, mint maga az oroszlán, ezzel képezve meg a nagy vadászó ember mítoszát (amelyet oly szívesen fogadott a mai napig jellemzően férfiközpontú, kompenzáló, macsó társadalom), ám amelyról mára kiderült, hogy bullshit.
A korábbi vizsgálati módszerek érvényességét egyrészt sikerült cáfolni, majd újraelemezve az emberi fosszíliákat és a leletanyag genetikai összetételét kiderült, hogy épp csak a túlélés mértékében fogyasztott még néhány tízezer évvel ezelőtt élt ősünk is állati eredetű táplálékokat, továbbá ez bizony csak nagyon kis időintervallum ahhoz képest, amennyi ideje az ősember színre lépett.
Genetikai adaptáció az emberi szervezetben a húshoz egyébként nem is történt, csak a tejhez, ehhez is csak a Föld néhány pontján: a későbbi Európa illetve Afrika területén, Ázsiában pld már a tejfogyasztáshoz sem történt genetikai adaptáció az emberi szervezetben.
Phütagoraszt hadd idézzem:
“Mindaddig, amíg az Ember könyörtelen pusztítója lesz az alacsonyabb szintű élőlényeknek, nem fogja ismerni sem az egészséget, sem a békét."
(Püthagorasz, vegán filozófus)
Pedig Püthagorasz idejében hol voltunk még az évi 100 milliárd haszonállat lemészárlásától!
Az ember a legrettenetesebb holokausztot folytatja állattestvéreivel szemben...
- C'est la vie, az ember áll a táplálék lánc csúcsán, a természetben is pont így történik, az erősebb levadássza a nála gyengébbeket - vélik sokan.
1) A természetben NEM EZ történik. Az emberiség által szándékoltan okozott szenvedés nagyságrendekkel irtózatosabb, mint ami a természetes evolúció során lejátszódik a természet lágy ölén...
2) Az emberre nem gondolhatunk úgy, hogy csupán egy állat a többi közül, az ember fő foglalkozása eleve az emberség (= emberségesség), nem beszélve arról, hogy a legerősebbet nem az jellemzi, hogy mindent visz, épp ellenkezőleg, az jellemzi, hogy nem él vissza az erejével. Sőt, segít !!
Ehhez képest ott tartunk, hogy jelenleg közel 100 milliárd érző lény lemészárlása történik a legnyilvánvalóbb hozzájárulásunkkal, sőt megrendelésünkre: pedig ezen roppant állatsereglet életének minden perce szenvedés: a tartásuk a szállításuk és a lemészárlásuk. Eleve forszírozottan születnek meg.
Az állattenyésztő agráripar és takarmánytermesztés pedig oly mértékű csapást jelent a természeti környezetünkre, benne a vadállományra, hogy ennek következtében gyakorlatilag felemésztjük életünk alapjait, a biodiverzitást, a jövőt.
Gondoljunk bele, mit jelent évi közel 100 milliárd állat számára takarmányt termeszteni, amihez a ma Földszerte megművelésre kerülő földterületek 80 %-ára van szükség !! Melynek egy részéhez őserdő égetésekkel jutnak hozzá, jellemzően a harmadik világ földterületein, így pusztul az őserdők komplett vadállománya is, nagyon gyors ütemben, ugyanis az erdei talajok tápszegények, hamar kimerülnek, folyton újakat kell keresni.
A haszonállattartás tehát rettenetes károkat okoz a vadon élő állatok számára is. 20 másodpercenként hal ki egy-egy faj mára a Földön, az utóbbi 40 évben elpusztítottuk a biodiverzitásunk 60 %-át!
Egy-egy szelet steak elkészítéséhez cirka 1200-1600 liter vízfelhasználásra van szükség: az állattenyésztő agráripar komplett vízgyűjtő területeket szárít ki, sivatagosít el.
A tengerek, óceánok gyakorlatilag évtizedek óta le vannak halászva, konganak. Pedig az óceáni ökoszisztéma felborulása is rettenetes következményekkel jár. Pld a légköri oxigén 60 %-a a tengerekből származik, és a nagy földi légkörzés, tengeri áramlatok is mind alapvető befolyással bírnak az élővilágra, és az ember lehetőségeire a bolygón.
Történik mindez teljesen szükségtelenül, egy félreértett szükséglet nyomában született torz, ún. nyugati étkezési kultúra és hozzáállás eredményeként.
Eme rettenet gyakorlatilag egyetlen mondatban összefoglalható. az ember, a technikai megerősödésével mintegy rajtaragadt azon ételek fogyasztásán, amelyek döntően nem is alapélelmiszerei, mégis, egykoron csupán a túlélését szolgálták és a túléléshez szükséges mértékben jutottak a szervezetébe.
Az ember döntően növényevő biológiai felépítést és genetikát örökölt emberszabású őseitől, akiknek van egy csekélyke, 5 %-os vadászási képessége.
azt követően váltak a túlélés jegyében tényleg szükségesek a számára, hogy a gazdag vegetációjú trópusi Afrikai őshazából szétrajzott az ember, és hasznosítani kényszerült ama biológiai képességét, amelyeket gyümölcs-terményevő ős-elődeitől, a majmoktól örökölt, hogy tudnillik képes hasznosítani az állati eredetűeket is, kb 5 %-ban.
A tengerek gyakorlatilag évtizedek óta konganak, le lettek halászva. Cousteau kapitány már a 70-es években súlyos jelentéseket adott az élőizek és partok élővilágáról. Pedig az óceáni ökoszisztéma felborulása is óriási veszélyekkel jár (pdl a Golf - áramlat megszűnése), vagy hogy mást ne is említsünk, maga a légköri oxigén 60 %-a is a tengerekből származik...Az Amazonast se kellene felégetni, meg a tengereket se kellene elnépteleníteni (természetesen beszennyezni se, ám a szennyezésnél sajnos nagyságrendlileg súlyosabb ártalom a tengeri élőlények közvetlen elpuszítása!)
Az embernek ugyanis nem alap élelmiszerei az állati eredetűek, csak habituálisan vagyunk mindenevők.
Néhány fiatal kutatónak feltűnt az a nonszensz tudományos állítás, mely szerint nagyobb vadászok lettünk volna az őskorban és nagyobb húsevők, mint maga az oroszlán, így újra elővették a kérdést, és górcső alá helyezték a korabeli tudományos módszereket, amelyekről hamar kiderítették, milyen tévedései vannak.
állati eredetű élelmiszerekkel táplálkozni > brutális,
biológiailag szükségtelen az ember számára, > egészségtelen,
egyszersmind totálisan > fenntarthatatlan is.
Az ember genetikailag és biológiai felépítését tekintve szinte teljesen megegyező gyümölcs-terményevő majom ős-elődeivel. Ha a nagy rendszertani kategóriákat vesszük, igen távol állunk a valódi mindevőktől, pláne a ragadozóktól. Majom őseinktől örököltünk - a gyümölcs-terményevők egyik tulajdonségaiként - egy 5%-os állati eredetűeket megemésztő képességet, amely segített nekünk a kb 1 millió évvel ezelőtti Afrikai őshazánkból való szétterjedésünket követően, melynek során a gazdag vegetációjú őshazáénál jóval cudarabb természeti körülmények között - a sokáig igen kis mértékben sikeres - vadászattal a túlélésünket biztosítottuk. (eleinte valószínűleg csak szénhidrátokat hevítettünk a kb. 700.ezer éve használatos tűz fölött).
Még 30.ezer évvel ezelőtt is (tehát jóval az Afrikából történő kivándorlásunk után) is még csak zömmel növényi táplálékokon éltünk, mint ahogy azt a legutóbbi kutatások megálllapították (a fosszilis emberi leletek fogzománcában talált ételmaradványai alapján). Egyúttal megállapítást nyert, hogy genetikailag az emberi szervezet a húshoz egyáltalán nem adaptálódott, a tejhez igen (ahhoz először), de csak a Föld bizonyos pontjain (a későbbi Európa és Afrika területén, de pld Ázsiában már nem).
Évi 70 milliárd haszonállatot mészárol le az ember a bolygónkon!
mely emberhez hasonlóan érző, ártatlan élőlény sokaság életének minden perce szenvedés: a tartásuk, a szállításuk, és a rendszerint brutális leölésük.
Nincs nagyobb ketrec, és nincsenek jobb életkörülmények valójában, mert amíg állati kihasználás lesz, annak az lesz a következménye, amit most látunk.
Igazi garanciát csak az állatok teljes (fokozatos) felszabadítása jelenti az életkörülményeik döntő javulására, mely mélyen összefügg emberi viszonylataink békésebbé válásával is a Földön.
Annak következtében, hogy az emberiség immár naponta fogyaszt állati eredetűeket (sokan napi 3x is! a feltörekvő, nyugati életstílust másoló harmadik világbeliekkel egyetemben),
ennyi haszonállatot nem lehet a természetben felnevelni (a töredéküket sem), csak borzasztó gyári körülmények között, élőlényekhez teljesen méltatlanul.
Az ember holokausztot folytat állattestvéreivel szemben!
Mindez összehasonlíthatatlanul kegyetlenebb, mint ami a természetes szelekcióval együtt jár a fajok részére az anyatermészet "lágy ölén". Az ember egyáltalán nem "csak" azt teszi, ami a természetben amúgy is történik, ami úgymond természetes.
A haszonállatok ellátásához szükséges takarmánytermesztés érdekében roppant földterületekre van szükség, ezenkívül óriási vízmennyiségre. Mindezek mellett a társadalmi hatások is óriásiak (a takarmánytermesztés zömmel a harmadik világot terheli, ahol is nem marad szabad termőterület a saját szegényeik élelmiszerének a megtermelése számára. Az eltorzult nyugati típusú táplálkozásunk kompenzálhatatlan hátrányban tartja a harmadik világot, amely környezeti katasztrófák képében hullik vissza a modernnek tekintett gazdagabb világra, amely eredetileg is az ő kizsákmányolásukra épült fel.
A bolygónkon összesen művelésbe vont termőterületek közel 80 %-án takarmánytermesztés folyik (zömmel a fejlődő országokban). Ennek esnek áldozatul az őserdők is, hiszen ekkora földterületek nem állnak azonnal rendelkezésre, erdei, őserdei területeket égetnek fel gyors egymásutánban, hiszen az erdei talajok tápszegények, folytonosan újakra van szükség, melynek következtében gyors ütemben pusztulnak komplett élővilágok, egy-egy régió teljes vadállománya a földet (és széndioxidot) megkötő növényvilággal együtt...
És ha kitérünk még a vízhasználatra is: míg egy-egy szelet steak létrejöttéhez kb 1200-1600 liter víz felhasználására van szükség, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy az agráripar komplett vízgyűjtő területeket szárít ki.
A tengerek, ócánok pedig mára kiüresedtek az erőteljes lehalászás következtében, pedig az óceáni ökoszisztéma felborítása szintén beláthatatlan következményekkel jár. A légköri oxigén 60 %-a a tengerekből származik, hogy csak egyet emeljek ki a rendkívül fontos összetevők közül.
2 másodpercenként hal ki egy-egy faj a Földön! A veszélyes üvegházhatást okozó szén-dioxid agráriparból származó aránya nagyobb, mint a Föld komplett járműiparáé! Az utóbbi 40 évben elpusztítottuk a biodiverzitásunk 60 %át, amely a legveszélyesebb következmény az állati eredetűekkel való táplálkozásunk összegződő ártalmas hatásai következtében.
A Földön nem a túlnépesedés a gond, hanem az, hogy rendkívül túldomináljuk a természetet - pld a félreértett táplálkozási szükségleteink révén, ami a nyugati típusú, torz étkezési metódusunkat illeti, ami döntő hányadot képvisel az ártalmas emberi hatások listáján a környezetünkkel szemben (és amin viszonylag rövid idő alatt tudnánk változtatni!) Sokkal kevesebb ráhatásunk van az úgynevezett túlnépesedésre, miközben tudható, hogy a bolygónk a mai lélekszám kétszeresét is el tudja tartani - a természettel harmóniában.
Egy vegán kb tízszer kisebb ökológiai lábnyomot hagy az élővilág egészén, mint egy állati eredetűekkel táplálkozó személy.
--- . --- . --- . --- . --- . --- . ---
Sajnos rengeteg lejárt tudás, félrevezető vélelmezés és toposz van közforgalomban máig mind a biológiánkkal, mind az étkezésünkkel kapcsolatban, és rengeteg meghaladott tradíción kellene túlllépnünk.
Teljesen félreértelmezett például azt gondolni, hogy ahhoz, hogy mi élni tudjunk, másoknak szenvednie kell, vagy meghalnia, na és hogy a tápláléklánc csúcsára jutott embernek joga van elbánni a nála gyengébbekkel, mondván, a természetben is pont ez történik, ez a természet rendje - mintha kizárólag állatok lennénk...Pedig az ember ember, akinek leglényege az emberség. Az erős sohasem él vissza az erejével, sőt, segíti a gyengébbet. Az erő lényege éppenséggel ez! És nekünk erőseknek kell lennünk...de nem állati értelenben.
--- . --- . --- . --- . --- . ---
A félreértett, illetve lejárt tudások egyik legfőbbike az, hogy az ember biológiailag mindenevő. Pedig csak habituálisan vagyunk azok.
Az emberi szervezet ugyan állati eredetűeket is fel tud dolgozni, ám ezek mégsem alapélelmiszereink. Csak habituálisan vagyunk mindenevők.
Mindösszesen néhány százezer éve van vadászat, amit rengetegen nem tudnak/elfelejtenek. És ez a néhány százezer év áll szemben az össz 3,8 millió éves fejlődésünkből mondjuk legkevesebb 3-3,2 millió évvel. Ez még csekély mértékű genetikai változásokat is alig tesz lehetővé, nem még rendszertani kategóriaváltást...Nem válhattunk semmi módon növényevőből mindenevővé. És nem is váltunk.
Eleve, az ember agyi kapacitásait tekintve csupán 200.ezer éve jutott a mai, modern ember szintjére (homo sapiens), a hatásos vadászó eszközök kifejlesztéséhez pedig nem kevés innovációra és időre volt szükség, egyszersmind nyelvhasználatra és viszonylag fejlett közösségekre, hiszen a vadászat, pláne a nagyobb vadak elejtésének (és feldolgozásának) művelete nem csak néhány pattintott kőszerszám elkészítésének és használatának a függvénye.
Az ember biológiailag eleve nem alkalmas vadászásra (már jónéhány millió éve). A majmokkal közös ősünk kb. 250.ezer generációval ezelőtti, az emberi fejlődés kb 3,8 millió éves. Ha a biológiai sajátosságainkat összehasonlítjuk a majmokéval, két nagyon fontos dolog feltűnhet (azon nyilvánvaló tényen túl, hogy mi felegyenesedtünk, másrészt nagyon hasonlóak vagyunk.)
Egyrészt, az emberi fogsor mára annyira lesimult, hogy lecsiszolódott az a szemfog, ami a majmoknál még hegyes, erőteljes és fenyegető kinézetű (ami az egyetlen különbség a gyümölcs-terményevő majmok és az ember fogsora között!), másrészt az ember elveszítette a fizikai erejét, testi erőfölényét, ami a majmoknál még egy csekély mértékű vadászatot lehetővé tesz (5 %). 95 %-ban növényi eledeleken élnek. Ha a majmokat összehasonlítjuk a ragadozókkal, láthatjuk, hogy a ragadozóknak mennyivel több, erőteljesebb biológiai eszköze van más fajokat elpusztítani. A majmok hegyes szemfoga egyébként főként csak a saját fajtársaikkal folytatott versengésben jelentős: amit egyrészt az élelmiszerért folytatnak, másrészt a közösségen belüli rangsorukért - párzási lehetőségekért.
Az ősember tehát fokozatosan elgyengült, fogsora lesimult, ezenközben felegyenesedett. És csak 700.ezer éve kezdte a tüzet használni.
Az ősember nagyon sok időn keresztül élt, pontosabban megélt úgy, hogy a testi erejére nem kellett különösebben támaszkodnia. Se a fajtársaival nem kellett vetélkednie, se vadásznia szükséges nem volt a gazdag vegetációjú Kelet-Afrikai őshazában, ahonnan az emberiség származik (ezt is nagyon kevesen tudják).
Fontos: míg néhány majmot akár néhány percre összezárunk, hamarosan véres ribillió pattan ki közöttük, ami gyorsan egymás legyilkolásáig fajul, addig mi emberek jóval békésebben viselkedünk egymás társaságában. Ha van is agresszió közöttünk, (mert van), az jóval áttételesebb.
A fogazatunk majmokéval összehasonlított apró különbségén túl az összes biológiai sajátosságunk az ős-elődünknek számító, gyümölcs-terményevő majmokéval szinte teljesen megegyező, akik zömmel, 95 %-ban növényi táplálékon élnek, és csak 5 %-ban vadásznak és fogyasztanak állati eredetűeket. Ugyanígy az ember is - kis mértékben - ki tudja használni azt, hogy állati eredetűeket is fel tud dolgozni a szervezet.
Ez tette lehetőv azt, hogy a gazdag vegetáció kelet-afrikai őshazából kirajzást követően a túlélésünket biztosítsuk az őshazáénál jóval cudarabb éghajlati körülmények között is, ahol már teljesen más táplálkozási lehetőségeket találtunk.
Vadásznia szükséges volt immár az ősembernek, ahogy szétterjedt a Földön, ám ennek mértéke (sikeressége) nem volt nagyobb, mint hogy közvetlenül a túlélést lehetővé tegye, bizonyítják ezt azok a néhány tízezer éves fosszíliákon történt kutatások nemrégiben, amelyek újravizsgálandónak ítélték azokat a tudományos módszereket, amelyek korábban azt állapították meg, hogy az őskori ember még az oroszlánnál is nagyobb vadász volt!
Ám a vadászó ember mítosza megdőlni látszik, pláne a paleo étkezés bárminemű hasonlósága ősibb táplálkozásunkhoz (nemkülönben ennek a feltételezettnek a modernkori szükségessége). Az emberi szervezet teljes mértékben növényevő, ám állati eredetűeket is tud hasznosítani, kisebb mértékben, ideiglenesen. Az állati eredetűeket nagyobb arányban fogyasztva, idővel szükségszerűen megbetegszik. Ez a verdikt.
Az előbb említett vizsgálat azt is kimondja, hogy a húshoz még kisebb mértékű genetikai adoptálódás sem történt az emberi szervezetben, nem hogy rendszertani kategóriaváltás, ahogy a kelet-afrikai gyűjtögetű életmódtól néhány száezer éve elszakadva vadászni kezdtünk. Csak a tejhez adoptálódott az emberi szervezet, ám ahhoz sem mindenhol a Földön (Afrikában pld igen, Ázsiában már nem. A magyarok ázsiai eredetét pld azzal igazolják, hogy a tejcukort mi döntően nem tudjuk megemészteni).
Összes biológiai sajátosságunk a gyümölcs- illetve terményevőkével egyezik meg!
